Reflektorfényben:

Helytörténet

3 / 3

1953-ban a lebontott községi kanászház helyén elkezdték a kultúrház új épületének építését, a kulturális rendezvényeket a helyi iskolában tartották.
Átszervezték az Önkéntes Tűzoltótestületet, a Jednota FSZ - külső tartalom üzletet nyitott. 1959-ben megtörtén a villamos hálózat átadást.

1957-ben, több éves erőfeszítést követően, megalakították a helyi efsz-t (1972-ben az ipolynyéki efsz-hez csatolták), 1964-ben megnyitották az óvodát.

1975-ben a régi faluvégi fahidat lebontották, s 1977-ig felépült az új híd. Fel újították az óvoda épületét. 1982-ben felépítették az új ravatalozót.

1989 novembere a kommunista párt hatalmának végét jelentette, elkezdődhetett a társadalom demokratikus fejlődése. Igaz, hogy az óta szabad a vallásgyakorlás, lehet szabadon vállalkozni, megszüntették a cenzúrát, viszont gazdasági helyzetünk egyre rosszabb, a lakosság többsége pénzhiánnyal küszködik, nő a munkanélküliség, az emberek közti kapcsolatok megromlottak.
Ez a válság még jobban elmélyült az önálló Szlovák Köztársaság létrejötte után (1933. január 1).
Ennek ellenére a község fokozatosan épül és szépül.

A vezetőség egyik legjelentősebb ténykedése nyomán 2000. szeptember 1-jén és 2-án megrendezésre került a Mézfesztivál I. Évfolyama, melynek keretében leleplezték Sőtér Kálmán méhész szakember emléktábláját is.
A fesztivált a jövőben évente megrendezik majd, s így Inám a szlovákiai méhészet fontos központjává válhat. A község vezetésének igyekezete és a hagyományok ehhez minden feltételt megadnak.

Érdekes a lakosság számának alakulása.
1869-ben a községnek 603 lakosa volt, 1900-ig ez a szám 494-re csökkent, de azután hosszabb ideig a fejlődés pozitív iránya figyelhető meg; míg 1910-ben 515 volt a lakosság száma, 1940-ig már 590-en, sőt 1948-ban 629-en laktak a községben.
Azóta csökkent a lélekszám; 1961-ben 595, 1981-ben 563, ma pedig 516 Inám lakosainak a száma, közülük 99,5% magyar nemzetiségű és római katolikus hitvallású.