Magyar Tannyelvű Alapiskola

A helyi iskolát (1-4. osztályos) már régen létesítették első ízben az 1780. évi kanonoki látogatásról szóló jelentésben tesznek róla említést, de jelentősnek mondható adatok ebben nem szerepelnek. Az épület ma is a régi helyén áll, eredetileg egyosztályos, zsúpfedeles kisiskola volt, nem igen különbözött a parasztházaktól.

Az első ismert kántortanító Augusztini Ágoston volt, aki 1812-ig működött itt, megüresedett helyére Söreghy Ferenc (? -1842) lépett, utána Auguszt Elek, Martestok, Ferenczy, majd 1868-tól Greschner Henrik tanított Inámba. Az iskolát a község lakosai tartották el, felekezetre való tekintet nélkül, a tanterem felszereltsége szegényes volt. Mind az iskola, mind a kántortanítói lakás silány, sárból épített, zsúpfedeles épület volt. A tanítólakás két szobából, konyhából állt, az udvaron istálló, disznóól s hozzá tartozott egy terméketlen talajú kert. 1890 után létrejött az iskola könyvtár, melyben akkor 30 db népi olvasókönyv volt. 1896-ban lebontották a régi épületet, s a helyén új iskolát építettek. 1910-ben felújították, és kétosztályosra bővítették, így már megfelelt az akkori pedagógiai követelményeknek. Greschner után itt működtek, mint tanítók Szkladányi, Hock Emil, Nagy Miklós, 1909 után Kaprinay Sándor, Halkovics, Maszarovics, 1935-től pedig Czakó Béla, 1945-ig itt tanított vele együtt Bosászky is. A háború alatt az iskolaépület megrongálódott, főleg a déli része. 1945-ben beszüntették a magyar nyelvű oktatást, csak szlovákul tanítottak (Ján Kukula, Emília Jariabková) 1950-ig, amikor újraindíthatták az oktatást magyar nyelven. Ezért 1952-ben, az iskolaépületben komplex felújítást végeztek. Ez az L alaprajzú, háromtengelyes főhomlokzatú mindenfajta építészeti díszítményt nélkülöző földszintes épület jelenleg is iskolai célra szolgál.